Vastaps csendül szívem húrjain
Villan, rezdül sötét útjain.
Hajnalok hajnalán üt az óta már
Ölel a csend, s dörrenő rajtra vár.

Kikben a szenvedély önálló útra kel
Saját tüzük lángjain sorvadnak el.
Perzsel és felemészt, lángol és összezúz
Görnyedő lélekkel állva is földre húz.

Egy évben annyit élj, mint más tízhúszban
Mosollyal arcodon halnál meg tífuszban.
Mert tudnád az életet élted és megérted
Értékes varázsát percenként elérted.

Konzervatív világnak láncoló bilincse
Tarka kalitkád táncoló kilincse.
S így majd elmúlnak a szürke, fakó nappalok.
Az álmatag éjjelek. A szomorú hajnalok.