Csend csacsogásod hallgatom némán
Süketen kacagva millió tréfán.
Vakon szőtt vágyak foltja az égen.
Velem van mindig.Nappalon, éjen.

Csend hangod lüktet harmatos tájban
Szellőként libben ősszel a fákban.
Vöröslik minden. Illatok, képek.
Csörren az avar bármerre lépek.

Csend szavú őszöm fesztelen száguld
Párisban járt már, s nesztelen sárgult.
Fiókok mélyén préselt sok emlék
Feledtet minden. Főleg hogy vendég.