Nyitott szemmel csukott szívvel jártam e város éjjelét.
Napról napra éjről éjre lépre csalt a szenvedély.
Őrült voltál velem voltál s nem beszéltél senkinek
Mámorunknak nagy dacára nem tudtad te élni meg.
Reggelente hosszan néztem a fényképed.
Mégis hogy lett belőled öncsaló szentlélek?
Hozzád suttogom, vagy saját magamhoz
Talán egy őszi hajnalon, a csörrenő avarhoz.

*Utalás Vladimir Nabokov Lolita c. művére