Egy szunnyadó kastély sötét kis kertje
Fekete virágok hervadnak szerte.
Üres udvarban honol a csendesség
S minden kihalt, nincs többé szent egység.

Fekete a kastély, fekete az ég
Meghalt a királylány, sötét lett a kép.
Legfelső torony, legutolsó szoba
Sohasem mennék többé már be oda.

Baldachin ágyban örök álmot alszik Ő
Lekerülni sem fog már a szemfödő.
Mikor a rozsdás tű elnyelte szívét
Magához vette rövidke életét.

Egyetlen csoda törné meg az átkot
De ez a mese mindent kiállott.
Csipke királylány sötét álmában
Várja a hercegét csöndes várában.

Az Ő hercege nem jön el soha
Csókja csak emlék, hiába várt csoda.
A varázslatos átok nem múlik el
S az ódon kis kastély így alszik el.