Planéta

"A művészet a kimondhatatlan tolmácsa" /Goethe/

Láthatatlan Istenek

2016. november 19. 12:51 - Nymphet

Talán egy keresztnél...

Fáradt színek szétfolyt vára
Semmitmondó üres álca.
Vaskos fátylak szemed alatt
Mért nem látod tisztán magad?

Évek múltak. Arcod maradt.
Lelkem mélyén szólt még szavad.
Hangod csengett sűrű zajban
Imám hozzád röppent halkan.

Megkaptad-e? Nem is sejtem.
Ezt már soha meg nem fejtem.
S ha majd egyszer elkárhozunk
Álmok földjén találkozunk.

Kolostorok vaskos csendje
Éjem-napom váltó rendje.
Sétám ködkép. Bágyadt mese.
S búval bélelt árnyak nesze.

sar.jpg
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nymphet.blog.hu/api/trackback/id/tr1911973510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása