Planéta

"A művészet a kimondhatatlan tolmácsa" /Goethe/

Fekete

2016. november 10. 15:05 - Nymphet

Minden olyan fekete. 
Fekete a rét, fekete a mező.
Feketék az utcán a szegélyek.
Feketén koldulnak mindenütt szegények.

Fekete az álom.Fekete az ébredés.
Fekete minden, akár egy tévedés.
A Napnak is sötét immár a sugara
Hiába csodálja ezreknek zavara.

Fekete a cukor, fekete a só.
Feketén csattan csöndben a szó.
Színtelen légben színtelen tárgyak
Fekete szívben elszürkült vágyak.

Feketét álmodunk fekete éjjelen
Sötéten mar belénk folyton a félelem.
S fekete világban fekete emberek
Hiába keresnek hófehér lelkeket.

largejhhh.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nymphet.blog.hu/api/trackback/id/tr2311948287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása