Írj!-üvölti felém ezer hang.
S nem értik meg:többé már nem tudok.
Hiába zsaroltok kegyetlen nappalok
Mostantól én már csak gondolok, hallgatok.

Írj!-süvíti fülemben millió vers strófa.
Mindenütt zakatol, betűnként elszórva.
Szorítva ölelnek kőből font szótagok
Szeretnek, becéznek, s mégiscsak vaskarok.

Írj!-suttogják felettem elhalkult rímek.
Nem hallják válaszom, hogy most nagyon félek.
Az öröklét múzsája megcsalt és elhagyott
Csókjának melege lassanként elfagyott.