Minden nap megnézed lázas képmásodat
Minden egyes nappal, hiszed élt már sokat.
Kacsintgat a külcsín gazdája arcába
Belsőkben lakozó értékek álcája.

Gyalázattal hallgat, testünk minden éle
Pírban égő orcánk szégyenétől védve.
Csaló maszkom vígan pihen rajtam
Játszom sok szerepet, s te játszanál e rajtam?

Szomorú lelkeknek tépázott alakja
Nem önt formát kívül, megreked falakba.
Vánszorog az idő, tükör hasad ketté
Szilánkokban állva képzet társul mellé.

Fiatal testednek bottal ütöd báját
Hiányzik a lelked, nem öntözted fáját.
Elmúlt az értékes, vágyat adó szépség
Tükrök rabságában, élni túl nagy vétség.