Halvány szellő csapott arcába egy hajnali órán. Idegen hely, idegen emberek. Talán csak egy illúzió. Talán ő maga is egy homályos töredék holmi pultos fiú mámoros emlékei közt. 

Pár hónappal ezelőtt kezdődött minden. Titokzatos világra révedtek szemei, pedig idáig csak a kopott ablaküveg páráját tekintgették mindegy bágyadt reggel. Várható volt, hogy egyszer majd rátalál ez a buja vágy, hiszen egész életében vonzották az éjszakák. A szürkület ólom súlya. A leszálló sötétség misztériuma. A csillagtakaróba burkolt égbolt látványa kicsiny szobája ablakán át. Ez azonban más volt. Valami új. Valami jobb.Testközelből érezni, tapintani, magába szippantani az éjszaka minden apró rezdülését, összes tompa mozzanatát.                   Az első alkalommal naiv mosollyal hagyta,hogy az érzékei eltompuljanak az alkohol mámorától. A kéj fűszeres illata áradt mindenhonnan. Ismeretlen ismerősként állt a homályban, idegenek arcát kémlelve. Hol abszinttól eltorzult arcokat látott, hol ártatlannak tűnő lánykák cseppet sem ártatlan játszadozását kaján pillantások kereszttüzében. Vörös pírban égett orcája a gondolatra, hogy ő is közéjük állhatna. Már látta is maga előtt lenge ruhába bújt sziluettjét. Csípőjét tekerve kínálta testét lelki szomjúsága csillapítására. Az első éjjelen még nem merte elengedni magát. Kicsiny szárnypróbálgatás csupán, de egyetlen apró löket elég volt, hogy kihozza belőle a szunnyadó állatot.                                                               Innentől szenvedély járta át a színtelen nappalok ürességét. Vidám kacagás váltotta fel az unalmas beszélgetések ócskaságát.Volt mit várni az élettől.                                                   Kezdetben péntekenként, később már minden éjjel eljártak.Szerette ezeket a pillanatokat. Nem voltak különösebben szépek, jónak sem mondhatóak, mégis szerelmes érzéseket váltott ki belőle a vad féktelenség. Együtt szárnyaltak időn, téren át. Lett értelme a boldogtalanságnak, a mindennapi teendők elvégzésének, a konvenciók betartásának. Mindennek értelme lett.       Ez a látszólagos egyensúly volt a belépő a vágyott gyógyír megszerzésére. Ha azt gondolták minden rendben,nyugodtabban viselték kimaradásait. Semmilyen színjáték, mesteri manipuláció nem okozott gondot, ha valami a bódulat útjában állt.                                                   Ő játékos természet legbelül. Környezete felé azonban képtelen kimutatni, csak a csöndesség tompa álarca fedezhető fel. Ennek számos oka volt.Sok szenvedés, megpróbáltatás jutott osztályrészül röpke tizennyolc év alatt. Hiába az új móka, az nem kompenzálhatta lénye végletekig érzékeny, átlagtól telesen eltérő voltát. Nem használ a fáradozás, lelke törékeny maradt, mi a keménység álarcába rokkant bele végleg. Visszahúzódó viselkedése vad vágyakkal társult, melyeket ideje kiélni.                                                                                                   Minden más lesz. Valaminek történnie kell. Élete nem folyhatott tovább régi medrében. Feslett anyagba bugyolált vászonkoporsónak érezte ruháit. Vágytól izzó szelleme korlátolt börtönének vélte saját testét. Az éjszakai élet teljesen felszabadította. Megfosztotta erkölcseitől melyeket olyannyira gyűlölt.Ilyen volt ő. Pontosan olyan, mint megannyi ember, kiket túl sok szenti mentalitással látott el a sors.                                                                                                                       Az érzés pedig fáj.Az érzés rossz. Meg kell szüntetni.                                                                         Az "orvosság" immár vénájában csörgedezett. Megnyugvást hozott minden egyes tűszúrás. Szemei csillogtak, csókokat hintve a tű hegyére mellyel nem egyszer hasította véresre puha ajkait. A vértócsa látványa vad, hisztérikus nevetésre sarkallta. Boldog volt. Védtelenül, kiszolgáltatottan, mocskosan boldog.                                                                                                     Ölelő karok. Forróság. Vizes minden. Hideg. Meleg. Hideg.Meleg. Majd egy utolsó forrósági hullám végleg megszüntette a földön fekvő lány szívének dobbanásait. Üveges szemmel meredt a semmibe. Többé már nem mereng túl mély érzelmeken. Talán jó ez így. Hiszen az érzés fáj.                                                                                                                                                       Az érzés rossz.                                                                                                                                                 Meg kellett szüntetni...