Álmokat kergetve jár a nagyvilágban
Keresi, kutatja miért nem él hiába.
Múló tájak színes szép foszlánya
Keserű élete mézédes ostyája.

Párás ablaküveg meghasad felette
Egyszerű kis múltját frissen eltemette.
Minden újabb nap kopott kincsesláda
Felfedezi gyöngyét. Némán ordibálva.

Szétágazó ösvény hoz sok nehéz döntést
Elnyűtt rongyaiba varr bele egy öltést.
Minden tűvonással teljesebb a kucsma
Nem kell neki mégsem, a sok kocsma mocska.

Álmodozón nézve megy a messzeségbe
Régi emlékekbe vissza-vissza lépve.
Idegen tájaknak suhanó varázsa
Ismeretlen földek múlandó hatása.

Elkábít és szédít, édes álmot épít
Megkönnyít és szépít.
Mégis megbéklyózza, testét lelkét újra
Otthona illata, édesanyja csókja.

Messzi országban, délen vagy keleten
Járja a földeket, s csupán csak idegen.
Fáradt honvágy hova hívna?
Furcsa harcot menten vívna.

Nem tudja hogy hova szólít
Innen onnan odabólint.
Csókja pezseg, lázas derű.
Mégsem elég úri nedű.