Állomáson állok én, ködös képet festve.
Szépen lassan leszáll majd az éjjelnek leple.
Gyomrom az érzések, sok lüktető lepke
Ez most egy amolyan, magányos kis este.

A hely ahol most állok, emlékeknek terme:
Az állomás a lelkem, legsötétebb verme.
Szabadságot önmagamtól hiába keresve
Érzésekkel telve menekülök messze.

Fejvesztve rohanok, beszippant a lénye
Hiába vágyom rá, nem lehet még vége.
Zakatol a vonat, megy a messzeségbe
Anna Kareninás ábrándokkal élve.