Árnyékos sziluett vándorol az égen
Arca takarásban, s gyönyörűbb mint régen.
Mozdulatlan bája béklyózza a lelket
Kitáncol ma éjjel, minden fájó terhet.

Elliben a függöny, mély bordó a pompa
Színpadokon nincsen, se erkölcs se norma.
Tüllös játékszerként pörög-forog állva
Megtelt páholyoknak ürességét várva.

Elringat a dallam minden rezdülése
Kecses marionett táncra perdülése.
Szaggatott sóhajok könnyű mozdulatba
Kilyukadt cipellők árván a sarokba.

Hölgyek urak kedve immár az egekben
Hipnotikus műsor, örökké veretlen.
El is száll az este, tovatűnnek vágyak
Legördül a textil, s letörnek a szárnyak.